… csirkét számol. Nem álltam ám be a konzervgyárba, csak vállalati tréningen kényszerültem részt venni. Az ilyen tréningekről azt érdemes tudni, hogy semmilyen, a való életben nem használható információra nem teszel szert, cserébe roppant unalmasak. Ideig-óráig kibújhatsz alóluk, de sajnos egyszer rászorítanak, hogy átpriorizáld (tényleg van ilyen szó?) a dolgaidat. Ekkor több verzió is lehetséges:

a)      a) felmondasz, de minimum táppénzre mész

b)      b) nagyon gyorsan megtanulod, amit kell, aztán visszakúszol a napi nihilbe

c)      c) megelőzöd a biztos agyhalált, és úgy rendezed a ruhatárad, hogy minél több mintás darabot hordhass a tréning ideje alatt.

Mivel az első két lehetőség evidencia, lássuk a harmadikat.  Célszerű olyan ruhadarabot választani, amelyen a minták jól elkülönülnek egymástól és nem túl aprók. Amint a tréning elkezdődik, az első két perc után leveheted a szemed a monitorról, mert a tréner addigra bemelegszik, és úgysem veszi észre, ha nem követed. Most jön az igazi kihívás, mélyedj el a mintákban, és próbáld megszámolni őket. Amennyiben páros testrészeken is mintás a ruhád, a cél az, hogy megtudd, hogyan aránylik egymáshoz az egyes testrészen elhelyezkedő minták száma. Én például a rózsaszín, kiscsirkés félcipőmet választottam ki a jeles alkalomra.

És itt következik a tanulság. Ha megvan az eredmény, világgá ne kiabáld! Én elkövettem ugyanis azt a szarvashibát, hogy üdvözült mosollyal felnéztem, és közöltem, hogy nahát, ötven. Mire a főnököm metsző hangon megkérdezte, hogy mi ötven, és én ijedtemben még a részeredményeket is bevallottam (huszonöt a balon és huszonöt a jobbon). Erre ő megvert vonalzóval, és közölte, hogy soha a büdös életben engem többet nem tanít. Vigyorogva közöltem, hogy ha mégis meggondolná magát, arra az esetre van még egy baglyos pulcsim is.