Fesztiválszezon van, rajzanak a tizenéves műhippik, de mi persze mások vagyunk! Ez már rögtön abban megnyilvánul, hogy nem a mainstream fesztekre megyünk (na jó a Campusra igen, de psszt), hanem a felvidéki Gombaszögi Diáktáborba, Krasznahorka váraljára. Ez olyan, mint a tusványosi, csak kisebb. A Legény itt sztár, mert az exzenekarával már két ízben is fellépett (puncs és vanília), és az egyik daluk a tábor indulójává vált. A zenekar már a múlté, de az emlék elevenen él, aminek köszönhetően ingyér jutottunk be. Én csak az utolsó estére értem oda, így lemaradtam egy csomó foglalkozásról és előadásról, ami kár, mert nagyon pöpec programok voltak.

Négyszáz ember, pici kemping, víz már csak mutatóban, viszont minden zsebben nő házipálinka, ami nagy szerencse, mert a bor olyan szinten tablettás volt, hogy bár ugyanazt kértük mind a ketten, az enyémnek tök más volt az íze. Én viszonylag nyugdíjasba nyomtam a szoárét, egykor már aludni is tértem. Hajnal ötkor arra keltem, hogy elfelejtettem pisilni és fogat mosni. És hogy egyedül vagyok a sátorban. Elindultam megkeresni a Legényt, akit nagyon csacsi állapotban találtam meg: dinnyéből itta a vodkát, de csak azért, mert a rumbo már elfogyott (rum és borovicska, helyi különlegesség). Végül beraktam a sátorba, és már épp elvackoltunk, amikor jött a kemény mag. A tábori hagyományoknak megfelelően csak meg akartak győződni arról, hogy aki alszik, jól alszik-e, és ha igen, akkor inkább igyon. Hangosbeszélőbe üvöltötték a tábori csasztuskát, és bográcson verték hozzá a taktust sátorvassal. Dallam innen, 0:39-től:

Basznak a verebek a jegenyefááán óó spricc spricc, sálálá spricc spricc!

Ezt hetvenötször, majd megunták, és erre zendítettek rá:

Basznak a jegenyek a verebefááán spricc spricc, sálálá spricc spricc!

Hálistennek hozzánk is elértek, megrázták a sátrat, mi meg lapultunk, mint szar a fűben. Feltépték a cipzárt, de Stevie Wonderre ihatták magukat, mert nem látták, hogy bent vagyunk, és továbbálltak. Kirángatták a szomszédot a sátrából és megitatták pálinkával. A következő szomszéd már meg sem várta, hogy a szájába erőszakolják az üveget, inkább a sajátját tartotta a szájához. A kemény mag annyira matematikus állapotban volt, hogy nem vette észre, hogy a tag ásványvizet vedel, azt is zárt üvegen keresztül. Akit nem találtak otthon, annak hagytak ajándékot az ajtaja előtt. Mi egy rothadt hússal teli zacskót kaptunk, de volt olyan szerencsés, aki ennél sokkal személyesebb meglepetést érdemelt: konkrétan odaszartak a sátra elé. Kultúra jeszty.

Hazafelé felvettünk két székely stoppost, akiktől megtudtuk, milyen a székely virtus. Ezen túl ha szemetek a kocsmában, szét kell vágni a pultot láncfűrésszel, ha pedig gyalogosan nem vesznek komolyan, kombájnnal kell érkezni. Azt hiszem, zsebemben az élet, és bicskának hívják.