Komir: Lányok, két dolgot tudok tanácsolni: ne öregedjetek meg, és ne legyetek pravoszlávok. Még az, hogy kétszer ünnepeltük a karácsonyt és a szilvesztert (a Julián naptár és a Gergely naptár szerint is), de tetejébe egy héttel később nagyapámnak még szülinapja is volt! Már megint egész nap sütöttünk, végül négykor feküdtünk le. Reggel tovább nyomtuk, de közben hatvanötször összevesztünk ordítva, majd lógó cipőfűzővel rohantunk ki a kocsihoz, épp hogy csak odaértünk nagyanyámért a templomba, aki közölte, hogy még maradna egy picit, megvárnánk-e, csak egy fél órácska. Mínusz hétben. De neki itt van a kedvenc papja, aki most jött haza Moszkvából volt, és aki amúgy koreai, Nyikolajnak hívják, és eredetileg buddhista volt. Egy másik pappal celebrálta a misét, akit Kádár Jánosnak hívják, és Nyikolaj összeveszett vele, amiért szerinte elherdálta a templomépítésre szánt milliókat. Persze négy óra alvás után nem voltam annyira penge, hogy értsem, hogy Nyikolaj a szoci Kádár Jánosra gondol, és csak annyira futotta, hogy elcsigázott hangon megjegyezzem, hogy „én azt hittem, ő már meghalt”. Majdnem ölre mentek, de nagyanyám közéjük állt, de ezt már a kocsiból néztem rezignáltan, addigra szétfagytam. Két óra késéssel indultunk szülinapozni, nagyapám addigra megette a fél menüt. Ezt leszámítva jól sikerült.

Ropi: Ha ez vigasztal, a katkókkal sem járnál jobban, akkor meg azon pörögnétek, hogy a pápa gyerekkorában  náci volt-e vagy sem.

............................................................................................................................................................

Bubu: Lemostam a körömlakkom, a macska megszagolta az acetont, ordítva elrohant, és azóta fel-alá rohangál meg fetreng a földön. Szerintem tuti szívott... Röhögök, és közben eszperantót tanulok.

Komir: Eszperantót? Minek? Hogy tudjál japán nyugdíjasokkal beszélgetni skype-on?

Bubu: Hogy meglegyen a kiba... nyelvvizsgám és aztán a diplomám, és mihamarabb elhúzhassunk az országból. A mai bérpapírom láttán rájöttem, hogy nincs időm a spanyolra. Kicsit aggódom a macska miatt. Néz ki az ablakon, de le van eresztve a redőny....

Komir: Előbb-utóbb rá fog jönni, hogy valami nem stimmel.

Bubu: Most előtört a függöny mögül és megtámadta a semmit a konyhapult alatt.

Komir: Te csak azt HISZED, hogy semmi. Azok általában iszonyú veszélyes porszemek. Vagy kicsi bogarak.

Bubu: Itt nincsenek bogarak, de gyilkos morzsák előfordulnak... nagyon veszélyesek!

 ..............................................................................................................................................................

Kissza: Süssétek meg, visszaadom a diplomámat! A mai feladatom az volt, hogy szerezzek egy 9 napig égő gyertyát és kérjek árajánlatot 20 darab 4 centiméternél kisebb Szent Mihály arkangyalra. Rózsafüzérek közt turkáló öreg néniken kellett átverekednem magam, miközben kiégette a szemem egy karácsonyi égősor, ami egy fröccsöntött Szűzmária nyakában villódzott. Közben majdnem felrúgtam egy aranyozott Terézanyát, akinek igen gondatlanul a bejárat mellett találtak helyet. Egyébként elképesztő kereskedői vénával vannak megáldva a kegytárgy-kereskedők, az egyik helyen egy 15 centis gipszmihályt akartak rám sózni, karddal a kezében, a másik helyen pedig egy egy méter magas halványpink gyertyát, amiről állította a fazon, hogy lila, aztán mikor nem vettem meg, megvádolt mágiával. Hello, hétfő!

Ropi: Az egyetlen logikus válasz a mágiával vádolásra az a viszontkérdés, hogy: "Ön szerint könnyebb vagyok, mint egy kacsa?"

Komir: és le lehet vonni a LOGIKUS következtetést, miszerint ha ő ugyanannyit nyom, mint egy kacsa akkor fából van, mert lebeg a vízen, következésképpen boszorkány! A kereskedő pedig sünjön szart; a pénz az ördög műve, a kereskedelem még annál is inkább, be akart téged vonni a sátánista machinációiba, bűnre csábítani. Először csak megveszed a lila gyertyát, a következő pillanatban meg hopp, egy fekete misén találod magad, és épp egy kecskét véreztetsz ki.

Ropi: Összegzem. Aki fából van, az vagy kacsa, vagy csak lila gyertyát vesz.