Minden nőnek ismerős az a szituáció, hogy táskájában a füstölt disznóorrtól a halott német katonáig mindent megtalál, kivéve az iratait. Ezt a helyzetet az a parajelenség kíséri, hogy ilyenkor igazoltatnak a rendőrök. Kár, hogy nem úgy működik, mint a tömegközlekedésben, hogy ha otthon marad a bérleted, bemutathatod utólag Tudom, kell a büntipénz, szegény az eklézsia. Na de mit tesz az egyszeri nő, ha a cipőre vagy táskára félretett pénz a tét?

Túrja a táskát kétségbeesetten, és biztosítja a közt, hogy rögtön meglesznek a tapírok, eközben természetesen haragszik a táskájára. Egyszer  csak beléhasít, hogy a papírok a halványkék csíkos táskájában vannak, nem pedig a sötétkék csíkosban (és igenis kellett két csíkos táska, mert az egyiket a bézs, a másikat az őzbarna cipőjével szereti hordani, oké?). És akkor tehetetlen dühében elkezd sírni. Mert amúgy is ma reggel jött meg, durva életbe, akkor is elsírta magát, mikor az előbb az orra előtt váltott pirosra a lámpa. Próbál úgy tenni, mint aki nem sír, közben ordít róla, hogy de. Nincs nála zsebkendő, csorog az orra. Vakarásnak szánt mozdulattal letörli, de csak szétkeni, és egy nagy, zöldesszürke csupasz csiga galádul kiül a szája fölé. Nem veszi észre. A rendőrök azt sem tudják, hogy hogy álcázzák sajnálatnak a röhögésüket, ezért inkább adnak neki egy zsebkendőt és elengedik. A nő ekkor már gyakorlatilag a nyakukba borulva zokog és szent eskü alatt fogadja, hogy kidobja az összes táskáját a picsába. Most már nem tartja égőnek a férfiaknál „második pöcsként” ismert jelenséget, amikor is a default csomag mellett ott figyel egy dupla akkora: nadrágzsebbe gyömöszölt iratok, pénztárca, kulcs és egyéb túlélő eszközök. Érzékeny búcsút vesznek egymástól, a nő kap útravalóul egy csomag zsepit, majd elhajt. Ahogy csökken a stressz, úgy értékeli egyre jobban a szerencséjét, és szeretné viszonozni a kedvességet. A következő benzinkúton megáll, vesz két fánkot és két kávét. Diadalittasan robog vissza, index nélkül jobbról előz, majd satufékkel csökkenti a sebességet hetvenről ötvenre, mert eszébe jut, hogy kétszer egymás után nem lesz szerencséje. Még ott találja a két egyenruhást, kezükbe nyomja az uzsicsomagot, azok tiltakoznak, hogy ez vesztegetésnek minősül, de nincs mese, meg kell enni, annyira kérlelően néz rájuk a nő. Ragyogva ül be az autójába, ezt is elintézte, és békésen hajt hazafelé. A pirosnál megáll, nézelődik, és az egyik kirakatban meglát egy piros csíkos táskát. A következő saroknál leparkol, bemegy a boltba és megveszi, hiszen megérdemli, most spórolt meg harmincezer forintot…