A multinál mindig a fösz rossz végén állsz, kivéve azt a részét, hogy bejelentett, fehéren dolgozó munkaerő vagy. Egyébként előfordul, hogy kevesebbre állítják a munkaóráidat a rendszerben, cserébe háromhavonta íratnak veled alá új szerződést, hogy véletlenül se tudj előre tervezni, de ezek apróságok.
Ami viszont vérlázító, az az olcsójánoskodás. Ráadásul olyantól, akinek havi félmilla csak a repiköltség kerete. Ha külföldre utazik, első osztályon repül, ha te utazol, fapadoson. Sebaj, azért örülsz. Viszont utána van képe megkérdezni, hogy mi az a kilenc euró a költségeid között, és ha elmondod, hogy a fapadoson nem adtak kaját, és kénytelen voltál venni egy szendvicset, hogy kibírd a háromórás késést, akkor szkeptikusan hümmög. Ha ő vásárol, mindent elszámoltat, a legutolsó csomag csipszet is, amit az unokatesója gyerekeinek vesz. Ha te vásárolsz egy zacskó cukorkát az itthon maradt kollégáknak, akkor azt kizárólag saját zsebből teheted, de ő kérdezés nélkül kétszer is vesz belőle.
Ha repülőjegyet rendel magának, nem számít sem az ár, sem az, hogy mikor foglalja. Ha neked veszi: hónapokig vacillál, hogy egyáltalán utazhatsz-e, majd amikor végül belemegy, addig topog az opciók között, hogy már csak drága marad. Megveszi a legalacsonyabb árú jegyet, de nem számol azzal, hogy a reptér, ahova érkezel, 70 kilométerre van a várostól, és a busz, ami bevisz, többe kerül, mintha a drágább jegyet vette volna meg.
Külföldi kiküldetésen x összeg áll rendelkezésedre a napi étkezés fedezésére, de aláírsz egy papírt, hogy ennek csak a 60%-át költöd el. Ha megkérdezed, hogy akkor miért nem annyit adnak, azt válaszolja, mert 100% a keret. Ha megkérdezed, hogy akkor miért csak a 60%-át költheted el, azt mondja: ez az irányelv. Érted.
Az irodától 30 kilométerre foglalnak hotelt, mert azzal állunk szerződésben. A hotelszoba egy éjszakára 90 euró, amit szemrebbenés nélkül elszámol, viszont rosszallóan nézi a taxiköltségeidet, és megkér, hogy járj inkább busszal.
Külső tanácsadó céget alkalmaz, hogy havi háromezer euróért megideologizálja, hogy a nem működő vállalatirányítási rendszer tulajdonképpen működik. A fizetésed viszont befagyasztja, vagy, ami már a pofádba szarás kategóriáját súrolja, megemeli 2%-kal. Ha finoman jelzed, hogy ez nem hogy nem tükrözi a nyújtott teljesítményedet, sőt, még ki is gúnyolja, soha többé nem kapsz egy fillért sem.
Amúgy jófej: csinál neked játszóteret, hogy ne érezd olyan szűknek a ketreced. Jóléti bizottságot alakít "önkéntesekből", és meghatároz egy költségkeretet a hangulatjavító intézkedésekre . Ebből kitelik havonta két gömb fagyi mindenkinek, és duhaj jókedvünkben elsétálunk a szomszéd fagyizóba. (Nem vicc. Az a vicc, hogy páros sorban, kézen fogva mentünk, hogy lássa, mennyire szánalmas ez. Nem látta.) Ha valaki csak egy gömb fagyit kér, az tök jó, mert marad egy kis pénz például virágkaspókra a közös helyiségbe, de majd Ő megmondja, milyen színűt vehetsz. Megtréfálod, veszel öt különböző színűt, majd mikor megütközik azon, hogy egyik sem lila, akkor visszanyal a fagyi. A tőle tanult módszerrel magad köré gyűjtöd a kollégákat, és a lelkükre kötöd, hogy körmük szakadtáig állítsák, hogy az bizony mind lila. A végére elhiszi. Szánalmas kis elégtételünkből elélünk egy hónapig.
Ha mítingnek aposztrofált igehirdetés van, elzengi, hogy nehéz évünk lesz, de ne lankadj, sőt kérj extra munkát. A vállalat minden negyedévben rekordbevételt könyvel el, az összes menedzser egymás föszét szopja vállát veregeti, de ha veled beszélnek, felöltik a válságarcot, és aggódó tremolóban közlik, hogy nem biztos, hogy lesz fizuemelés, hiszen a válságnak most jön a második hulláma. Fuckyeah.
Neked még mindig van önbecsülésed? Túl sok a jól végzett munka fölötti öröm az életedben? Megoldjuk. Legyél a kollégánk a service centerben.
