A Legény már egy kerek hete cikizett a szilveszteri teljesítményem miatt, és hiába mondtam, hogy jön még kutyára úthenger, nem hitte el. A kozmikus bosszúra a Cikiruha bulinak keresztelt utószilveszter alkalmával került sor, amelyet nálunk rendeztünk. Mind a tizenhét résztvevő kitett magáért, de szeretném kiemelni a legjobbakat. Lákátos Gyuszi művésznevű versenyzőnk „sikeres vállalkozó” típusú csíkos ingben, szőrös mellkas - feszítő üzemmódban, műszőr boában, és egy tízezressel a mellényzsebben érkezett, szemén strasszos napszemcsiben. Párja, Pámélá magenta csecskidobós felsőben, kivillanó, fehér csipke cicifixben, rózsaszín gyöngysorban, és óriás karika fülbevalókban tipegett be, melyhez az alkalomhoz illő pinavillantós szoknyát és csillámrózsás övet viselt. Regó kollegina a pasija melóscuccát kapta magára: hónaljban szakadt focipólót, tüdőig felhúzott, kitérdelt kordnadrágot, félretaposott csónakcipőt, fekete, agyonmosott alsónadrágot, benne egy csíkoszokni-típusú péniszprotézissel. Biztos, ami biztos alapon mindenhol bekente magát Old Spice stifttel is, hogy igazi férfiszaga legyen. Hát volt.
Egészen véletlenül összeállt egy tanári kar is: Marika, a megfáradt, kisvárosi igazgatónő, flitteres, rózsaszín oversize pulcsiban, ordenáré, khaki színű zsákszoknyában és fekete nejlon bokazokniban tündökölt. Valika, az inszemináció szakos biológia tanárnő fehér köpenyét egy igazi, csavaros végű disznó-inszeminátor bottal egészítette ki, amelyet mezőgazdász édesapjától kölcsönzött. Jómagam vidéki tanárnőnek öltöztem, akinek most ballag az osztálya. Édesanyám megboldogult, harminc éves gálaruháját öltöttem fel, amely azon kívül, hogy zizegős műanyagból van, irdatlan csíkokkal és pöttyökkel is büszkélkedhet. Hozzá szőrös lábat, fehér harisnyát, piros cipőt, és pénztárosnőkék szemfestéket viseltem. A Legény NSZK-s fotelrokkerré változott: fekete suhogós bemcsit, hasitasit és testhezálló, ujjatlan halálmetál pólót viselt, amelyből kilógott a hónaljszőre, amit erre az alkalomra gálánsan megnövesztett. Már csak az megszalonnásodott dezodordarabkák hiányoztak róla.
Az est nagyon szépen alakult, fogytak a zsíroskenyerek és a felesek, és könnyesre röhögtük magunkat a mondat-rajz-mondat-rajz játékon. Ennek lényege, hogy mindenki felír egy mondatot a lap tetejére, továbbadja a mellette ülőnek, akinek le kell rajzolnia a mondatot, és úgy adnia tovább, hogy az utána következő már csak a rajzot lássa. A következő játékos egy mondatban leírja, amit a rajzon lát, és úgy adja tovább, hogy a következő már az ő mondata alapján rajzol. Így lesz például a „Tapsifül repülőszőnyegen menekül a börtönből” mondatból „Nem Bob és Bobek képzeli magát repülő csillagnak az égen”, vagy így változik át észrevétlenül a „Tengerjáró pumpagyár jött Hongkongból” azzá, hogy: „Távolról érkező tömeg rak máglyát a prédikáló főnixmadárnak”.
Közben megérkeztek a sztárvendégek: egy komplett barokk zenekar, akik amúgy a Legény barátai, és mivel épp koncertről jöttek, a teljes menetfelszerelés náluk volt: lant, fellépőruha, egy szoprán és egy kontratenor énekes. Közkívánatra előadtak egy 17. századi rajongós éneket, amelyben a szép hölgyet dicsérik: „Hajad, mint a kecskenyáj, fogad, mint szép tollú evezők sora”. Jutalomjátékként eltoltak még egy istenes éneket, amely arról szólt, hogy Isten keblein bor fakad, de te csak igyál mézes tejet, ha szomjazol. Itt elálmosodtam, és aludni tértem, de a mulatság reggelig tartott. Amikor felébredtem, egy végtelenül cefreszagú Legény szuszogott mellettem, aki töredelmesen bevallotta, hogy miután mindenki elment, ő még vezette a nagy fehér kamiont. Van igazság a földön. Venite, jubilate.
