Miután mindenki sikeresen túlélte a súlyos, kétoldali családlátogatást, Zöldszemes Ostoros hivatalosan is a Legényemmé avanzsált. Innentől kezdve gyakorlatilag együtt laktunk, és az együttélés olyan volt, mint egy sikerekkel és veszekedéssel telepatchworkolt takaró.

Sikereink közé tartozott a reggeli tevékenységek összehangolása: amíg ő szart, én zuhanyoztam, persze szigorúan egy légtérben, mert nem igazi a szerelem, amíg nem tudod, milyen büdöset tojik a másik. (Egyes hímkrónikák szerint ez úgy van, hogy akkor szép a szerelem, ha szaros a f.sz. Hát nem tudom, ha csak ezen múlik, akkor az összes férfi lógassa a szervét a saját produktumába). Szenzációnak könyvelhető el, hogy néha ágyba kapom a reggelit, hogy rendet tart és hogy megszerette a macskákat. Úgy csinálta, hogy bemesélte magának, hogy a macska végül is olyan, mint a kutya, csak kisebb és tök máshogy viselkedik. Ezért aztán folyton tanítani akarja őket, például arra, hogy pacsit adjanak, meg hogy odamenjenek hozzá, amikor hívja őket. Én meg röhögök. Mert a macska csak megtűr a saját lakásodban, és amúgy is akkor akarja, hogy foglalkozz vele, amikor véletlenül sincs szabad kezed. Akkor viszont az arcodba tolja a szaros seggét és dorombol, hogy szeress most! No de az macskák természetirül még külön posztban értekezünk, vissza a hétköznapokhoz.

A Legény piperkőc. Több ruhája van, mint nekem, és ugyanúgy dilemmázik, hogy melyik felsőhöz melyik cipőt válassza, mint én, ezért nagyszerűen basszuk el az időt passzol egymáshoz a reggeli rutinunk. Kibírja, hogy minden reggel megőrülök, mert még sürgősen ki kell találnom egy új frizurát, el kell mosogatnom, át kell öltöznöm, leszednem a szárítót és kiegyelni a balkonnövények vadhajtásait. Én cserébe kibírom, hogy borzasztó szóviccekkel molesztál és hogy ő maga egy folytonos zajkeltő eszköz. Szerencsénkre a szomszédok is kibírnak minket, ami nagy szó, mert ő a reggelt a budin kezdi gitározással, majd a zuhany alatt folytatja áriázással, aztán reggeli torna gyanánt óbégatva kergeti a macskákat, én meg próbálva túlüvölteni a rádiót, hogy hagyja már abba. Az esti program ugyanilyen decibelen folyik, csak porszívózásnak, zenekari próbának, veszekedésnek, szexnek vagy táncnak hívjuk. Egyszóval olyan repülős életmódot élünk: egy hang-árban lakunk.